Az új uniós pályázatokhoz szinte nevetségesen alacsony kamatszint mellett automatikusan igényelhetővé váltak a Széchenyi Kártya Program önerő, illetve támogatást megelőlegező hitelei, ami nagy öröm és eredmény - jelentette ki Krisán László. A kártyaprogramot működtető KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója szerint helyes, hogy a kormány ennyire fókuszáltan tervezi kiírni a pályázatokat és felveti azt, hogy miért ne lehetne a pénzeket a hét éves uniós ciklus helyett a már két év alatt "kitolni". Egyúttal hatalmas veszélynek látja, hogy a közép-magyarországi régiónak csak kevés EU-forrás áll majd rendelkezésre, ami így el fogja sorvasztani a fejlődést. Emiatt a pest-megyei határok átszabását is felveti. Krisán kedvezőnek nevezte azt a döntést, hogy az új kapacitásbővítő pályázatok csak a létszám megtartását várják el a cégektől, és üdvözölte azt a friss és gyors döntést, hogy a mérlegfőösszegre vonatkozó megkötést kivették a feltételek közül. Úgy látja, hogy a visszatérítendő uniós források "azért jók és hasznosak, mert néha saját maguktól is meg kell védeni a vállalkozókat"; a piac megmaradó szerepét pedig a pályázatírói szakmában is szorgalmazza.

P: Az eredeti tervekhez képest csúszással ugyan, de végre kiírták a kkv-szektor által leginkább várt GINOP kapacitásbővítő és eszközbeszerzési pályázatokat. Jelentős újítás a finanszírozásban, hogy mind a szükséges önrész biztosításához, mind az elnyert támogatás előfinanszírozásához automatikusan igénybe vehetik a pályázók a Széchenyi Kártya Program hiteleit. Mit jelent ez a gyakorlatban?

K. L.: Az előző ciklusban a legnagyobb akadály a kis-és középvállalkozások sikeres pályázati részvétele előtt az volt, hogy - hiába voltak jó terveik, amire még találtak is pályázati lehetőséget -, a hagyományosan tőkeszegény vállalkozások nem tudták biztosítani az önerőt, vagy pedig pénz hiányában nem tudták megvalósítani a projektjüket. Erre hoztuk létre a Széchenyi Kártya Programon belül még 2012-ben az önerő kiegészítő és a támogatást megelőlegező hiteleket. Az előző ciklusban azonban ezeket nehézkesebben lehetett igénybe venni, konkrétan meghatározott pályázatokhoz. Éppen ezért óriási öröm és eredmény, hogy a pályázatokhoz mostantól már automatikusan igényelhetőek a hitelek, ráadásul az állami kamattámogatásnak és az alacsony jegybanki alapkamatnak köszönhetően szinte nevetséges kamatszint mellett, hiszen az önerőhitel jelenlegi éves kamata 1%, a megelőlegezőé 0,5%. Mondom még egyszer, ezek az éves kamatok.

Kiemelt jelentősége lehet a kisebb összegű pályázatok esetében a megelőlegező konstrukciónak, mivel 20 millió forint alatti támogatási összeg esetén nem lehet előleget lehívni, a felméréseink alapján pedig a kkv-k elsöprő többsége 20 millió forint alatti beruházást tervez uniós pályázat segítségével. Ilyen kamatok mellett pedig még akkor érdemes megfontolni az önerő kiegészítő hitel igénylését, ha egyébként a vállalkozásnak rendelkezésére állna a teljes szükséges önerő - nem csak a kötelezően 25 százaléknyi saját forrás, hiszen jelentős összeg maradhat a zsebben, amiből egyéb dolgokat is finanszírozhatnak.

Régóta mondjuk egyébként, hogy magyarországi viszonyokra nem jó a hivatalos kkv-definíció, hiszen egy 15 milliárd forintos árbevételű cég itthon meglehetősen nagynak számít. A tipikus kis-és középvállalkozások pedig egész más összegben gondolkoznak, az átlagos kkv-s hitelösszeg 10- 30 millió forint, nálunk a Széchenyi Kártya Programban például 11 millió az átlag, így a finanszírozási lehetőségeket is ennek alapján kell biztosítani.

Hogyan látja, jó irány-e, illetve szükséges-e ennyire célzottan kiírni a kapacitásbővítési pályázatokat? Itt arra gondolok, hogy kimondottan a feldolgozóipart, inkább a közepes cégeket látszanak támogatni az eddigi kiírások, furcsa összetételű TEÁOR-lista mentén.

Mindenképpen fontos valamire fókuszálni, az előző ciklusban sem volt célravezető, hogy minden terület támogatott volt, hiszen ez a támogatási forrás elaprózódásához vezetett. Ha sok helyre megy kevés pénz, az kevésbé hatékony, mint ha kiemelt területeket támogatunk, de relevánsan magasabb összeggel.

Egyelőre sem a GINOP-ban, sem a Vidékfejlesztési Operatív Programban nem látszik tisztán, hogy vissza nem térítendő pályázati forráshoz juthatna például egy középméretű élelmiszeripari cég (az ANNEX-lista miatt is), miközben a kommunikáció szerint ők is nyertesei az új ciklusnak. Ön hogyan látja ezt a kérdést, illetve mit tapasztal az élelmiszeripari cégek felől?

A kapacitásbővítő pályázat felhívása számos élelmiszeripari TEÁOR számot tartalmaz, a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozásának, forgalmazásának kizárásával. Az élelmiszeriparban is jelentős az érdeklődés a pályázati lehetőségek iránt, a felmerült értelmező kérdéseket ugyanakkor segít megválaszolni a friss iránymutatás például az elsődleges feldolgozás kapcsán. A Vidékfejlesztési Operatív Programban szerepel külön a feldolgozóipari kkv-k versenyképességének fejlesztése, de mivel ezt június 12-én nyújtottuk be az Európai Bizottságnak és az elfogadás nyár végére várható, a konkrét kiírások ősz előtt vélhetően nem lesznek meg.

A technológiafejlesztéssel gyakran együtt járó élőmunka kiváltás és a létszámtartási kritériumból fakadó megkötés hogyan oldható fel, illetve ez a kkv-k milyen arányánál okozhat teljesíthetetlen elvárást?

Nem lehet szembemenni a jövővel. Amikor arról beszélünk, hogy akár jövőre söfőr nélküli autót dobhatnak piacra, nálunk sem lehet kőkorszaki eszközökkel dolgozó vállalkozásokkal versenyképes gazdaságot építeni. Nagyon fontos a foglalkoztatás, de ezt nem a technológia fejlesztésének rovására kell fenntartani. A jelenlegi kiírás szerint a projekt befejezését követő 2 évig kell a létszámot fenntartani, és ez tarthatónak látszik, hiszen a kapacitásbővítés egyik oldalon csökkentheti ugyan az élőmunka szükségletet, de át is strukturálhatja a feladatokat, így más területen a megnövekedett termelés nagyobb kiszolgáló létszámot igényel. Nagyon örülünk egyébként, hogy még a kiírás előtt sikerült olyan érveket adni, amelyek hozzájárulhattak, hogy a kiírásban már nem létszámbővítés szerepel, hanem a létszámtartás kell csupán.

Még fontosabb eredmény ugyanakkor, hogy annak a már megjelent feltételnek a kapcsán, amely szerint az árbevétel mellett a mérlegfőösszeg is korlátként szerepelt az elnyerhető támogatás mértékénél, villámgyors döntést hozott a Lázár János miniszter által vezetett Miniszterelnökség és - a vállalkozások számára kedvezően - sürgősséggel eltörölték a mérlegfőösszeg elvárást. Azért nagyon fontos ez, mert nem csak, hogy nagyon sok vállalkozás nem is tudja értelmezni a mérlegfőösszeg jelentését, de nagyon sok vállalkozást ki is zárt volna a pályázatokból az eredetileg tervezett kiírás.

2020-ig a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Programban (VEKOP) csak viszonylag szűk forráskeret áll rendelkezésre. Mennyire érzi veszélynek azt, hogy egyes vélemények szerint a központi régió, illetve Pest megye el fog szegényedni, illetve számos vállalkozás más székhelyre vándorol át a magasabb támogatási intenzitás érdekében?

Hatalmas a veszély. Az a baj, hogy ez is egy rossz uniós beidegződés. Elmondok egy érdekes példát, hogy az írek hogyan csinálták ezt az egészet. Dublinnak hol 2 millió lakosa volt, hol 800 ezer. Amikor Dublinnak akartak adni egy csomó uniós forrást, akkor az összes külváros Dublin volt. Tolták bele a pénzeket. Amikor meg az volt, hogy Dublin túlfejlett, és nem kap egy fillért sem, hirtelen leszaggatták róla az összes külső kerületet.

Idehaza vannak jobb módú városok, de sok település nagyon nem az. Mit kellene csinálni ilyenkor? Ki kell venni ezeket, le kell választani a központi régióról és át kell tenni egy másik, elmaradottabb régióba. Azt persze mindenki tudja, hogy ez óriási és időigényes munka, de szerintem egyébként remek ötlet, igaz nem én találtam ki, hanem az írek.

Megfelelő bátorság esetén mi is leszűkíthetnénk például a pest megyei határokat, és a cél érdekében áttehetnénk azokat a településeket, amelyeknek szükségük lenne a pénzre. Ezeket most azért zárták ki, mert a központi régió átlagosan viszonylag fejlett, de ez óriási hátrányt jelent nekik, és ez meg fogja fojtani a fejlődést. Innentől kezdve pedig az állami költségvetésből kellene forrást beletenni a fejlesztésekbe, az pedig sokkal drágább lenne mindenkinek.
Nevetségesen alacsony kamatokkal segítjük az EU-pénzek lehívását

A Miniszterelnökség korábbi bejelentése szerint még idén 133 pályázatot írnak ki, júniustól, összesen 2681 milliárd forint értékben. Mi a véleménye ennek megvalósíthatóságáról tekintettel arra, hogy a napokban bejelentették azt is, hogy a GINOP idén meghirdetésre váró pályázati keretét 100 milliárd forinttal megemelik?

Ha a korábbi nem hatékony rendszer képes volt akár évi 1700-2200 milliárd forintot is kitolni az előző ciklusban, és azért alakítjuk át a rendszert, csökkentjük a bürokráciát, hogy hatékonyabb legyen, akkor ezt meg kell tudni csinálni. Senki nem mondta, hogy hét - sőt kilenc- évet el kell tölteni a pályázatok kiírásával és a támogatások kifizetésével. Megfelelő bátorsággal és elszántsággal akár két év alatt ki lehetne írni és elbírálni a pályázatokat 3 év alatt befejezni, 5 év pedig kihelyezni a pénzt. Nincs mire várni.

A korábbi nyilatkozataiban felvetett egyszerű pályázati konstrukciók, illetve a visszatérítendő és vissza nem térítendő források témái kapcsán megértő fülekre találtak-e az Ön üzenetei?

Ezek nem az én üzeneteim. Sok-sok vállalkozó kérése, véleménye érkezik be hozzánk naponta, mi ebből indulunk ki. Azzal, hogy hét Operatív Programot elfogadott a Bizottság, most jutottunk el arra a pontra, hogy meg lehet határozni azokat a pályázati kereteket, amelyek működőképessé teszik a rendszert. Mondhatjuk, hogy a visszatérítendő és vissza nem térítendő források kapcsán egyelőre értő fülekre találtak a megfogalmazások, hiszen a GINOP idei évre megjelentett menetrendjében több mint 200 milliárd forintnyi forrás szerepel kombinált hiteltermék, vagy hitel formájában. A visszatérítendő források azért jók és hasznosak, mert néha saját maguktól is meg kell védeni a vállalkozókat. Ha ugyanis például 100 százalékos támogatást kapna, akkor az általa végrehajtott fejlesztés jellemzően soha nem hozza vissza a pénzt. Ezzel szemben a visszatérítendő források kapcsán van felelőssége a vállalkozónak is a saját projektjéért, annak életképességéért is. Nem lehet csak más pénzére alapozni és ezt tudomásul kell venni.

Igaz az is, hogy a vissza nem térítendő támogatás nagyon komoly lehetőség, és az utolsó lehetőség, mert - erre mindenki készüljön fel lelkileg- 2020 után nem nagyon lesz EU-s forrás. 2020 után az unió nem fogja így önteni a pénzeket. Amit addig meg tudunk csinálni, az a miénk, amit nem, az elveszett. Ezért is mondjuk mindig azt, hogy a most felhasználható keretet mindenféleképpen tartós dolgokba kell beletenni: gyártásba, építésbe, termelésbe, érték létrehozásába, mert ha megint mindenki csak szolgáltat, abból a későbbiekben nem lesz termelés. Ezért van különös hangsúlya annak, hogy még inkább a termelésközpontúságot, az innováció központúságot, az értékteremtést, a foglakoztatást kell szorgalmazni. Az exportképesség javításában - tudom, hogy már százszor elmondtuk, de nem látom, hogy áttörés lenne ebben - pedig a termelési alapok javítása a legfontosabb.

Mire alapozható az a mostanában egyre többször elhangzó üzenet, hogy 2020 után nem lesz több EU-s forrás?

Ez az Európai Unió kohéziós, azaz felzárkóztatási politikájának logikájából következik. Azt elmondhatjuk, hogy 2007-2013 között 7 évet már kaptunk, most pedig kapunk még 7 évet, és ezzel a támogatási összeggel elvileg el kellene érni egy átlagos EU-s fejlettségi szintet. Utána kétséges, hogy az unió akarja-e nekünk adni a pénzeket. Vagy nagyon kemény tárgyalásaink lesznek, vagy egyszerűen azt mondják, hogy az újonnan csatlakozott országoknak megadtuk a kétszer 7 évet: vagy éltek vele, vagy nem, és ha nem éltek vele, akkor magatokra vessetek. Akkorra előállhat az a helyzet, hogy az EU minden tagállamot nagyjából egy szinten fog kezelni.

Ha ez valóban így lesz, akkor ezért is nagyon fontos, hogy a következő 5 évben nagyon jól használjuk fel a támogatásokat. Ehhez persze javítani kell az abszorpciós képességen is. Erre milyen törekvéseket lát, többek között a tanácsadói szakma szerepe kapcsán?

A válság előtt én is mindig azt hangsúlyoztam, hogy a piacra kell bízni mindent, a piac majd megoldja. A válság miatt azonban elcsúsztak a dolgok, és ilyenkor egy államnak mindenféleképpen erőteljesebben kell belevonódnia a folyamatok átállításába, befolyásolásába. De mindez nem azt jelenti, hogy ennek mindig így is kell maradnia. Mindig egy egészséges mixnek kell lennie a piac és az állam között, így tehát a folyamatok kijavítása után ki kell vonulnia az államnak.

Nemrég egy rendezvényen - talán egy kissé provokálva - kikiáltottak a pályázatírók védőszentjének. Erre reagálva mondtam, hogy én nem önmagukban a pályázatírókat védem, hanem azt állítom, hogy a pályázatírók közt vannak hasznos tevékenységet végzők, akiket nem szabad ellehetetleníteni. Sajnos, nagyon sok kókler is volt köztük, amelyek semmiféle érdemi munkát nem végeztek, csak felvették a pénzt, majd magára hagyták a vállalkozást a pályázattal. Ezeket a "haramiákat" tényleg ki kell szorítani, de nem lehet a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Nem gondolom, hogy majd az állam képes lesz arra, hogy minden egyes pályázatot bekér saját maga, és erre intézményrendszert hoz létre. Egyrészt nincs elég időnk erre, másrészt nem lehet elvárni egy most felálló intézményrendszertől, hogy hirtelen 10 éves szakmai múlttal és tapasztalattal rendelkezzen.

Ezért is javasoljuk azt, hogy bár valóban bele kell az államnak avatkoznia a folyamatokba, de mindenféleképpen a piaci szereplőkkel együttműködve érdemes átgondolni és működtetni. Azért is kell az optimális kombinációra törekedni, mert a pályázati rendszerben az állami bürokráciát a vállalkozók nagyon rosszul viselték, vegzálásnak élték meg, nem pedig segítségnek. Egy szolgáltató állam - márpedig erre törekszik a kormányzat - segíti a vállalkozásokat, és így mindenféleképpen az kell, hogy legyen az elsődleges feladat, hogy valóban kiszolgálja a vállalkozásokat. Ha van tudása, ezt tegye meg, ha van piaci szereplő, akivel érdemes, tegyék meg közösen, de a célnak azonosnak kell lennie: segíteni a tevékenységet.