Minden K+F tevékenységnek alapvetően három költség típus az alapja, ami köré az egész projektet fel kell építeni, ez a hármas pedig a:

• bérköltség,
• anyagköltség és
• külső szolgáltatás.

Ez így nagyon egyszerűnek tűnhet, de amikor partnereinkkel a részleteket egyeztetjük, azt tapasztaljuk, hogy sok a költségtételek vonatkozásában jelentkező félreértés.

BÉRKÖLTSÉG

Bérköltség soron a projektben részt vevő személyek bérköltsége számolható el. Ezek lehetnek a fejlesztők, technikusok és a kisegítő személyzet bruttó alapbére és járulékai a projektben való foglalkoztatásuk arányában és a végzettségüknek megfelelően.

K+F költségként tehát csak és kizárólag a szalmai munkát végzők bére számolható el. A háttérmunkatársak bérköltsége (irodai munkatárs, könyvelő, pénzügyes stb.) bére CSAK PROJEKTMENEDZSMENTKÉNT számolható el, ami maximum a teljes elszámolható költség százalékában korlátozva van.

A bérköltség esetében a saját foglalkoztatottak mellet lehetőség van megbízási szerződéssel is foglalkoztatni valakit, például ha a vállalkozás egy 6 hónapos feladatra felvesz egy mérnököt, az ő bruttó bérét és a járulékait is elszámolhatja. De ha ez a mérnök „beszámláz" akkor az már szolgáltatásnak minősül, lásd következő pont.

KÜLSŐ SZOLGÁLTATÁSOK

Elszámolhatóak a szakmai megvalósításhoz kapcsolódó megrendelt szolgáltatások. Ezek olyan - a projekthez kapcsolódó - K+F tevékenységek, melyet a pályázó nem tud/akar saját maga elkészíteni, azonban elengedhetetlen a cél eléréséhez. Ilyen lehet a külső cég által végzett kutatás-fejlesztés, a tesztelés, a minősítés, vagy egy részegység tervek szerinti legyártása.

ANYAGKÖLTSÉG

A pályázatokban elszámolható minden olyan anyagköltség, ami a kutatás fejlesztés alatt, magában a fejlesztési folyamatban felhasználásra kerül, megsemmisül vagy beépítésre kerül a végleges prototípusba. Anyagköltség lehet így az előzetes tesztekhez szükséges anyagok, a prototípusokba beépítésre kerülő anyagok (fém, műanyag, elektronika), a teszteléshez szükséges anyagok (üzemanyag, indikátorok, vegyszerek stb.) és a tesztek során megsemmisülő prototípusokba szerelt anyagok.

Fontos, hogy az is anyagköltségnek minősül, ha valaki a fejlesztendő termékébe beépít egy boltban is kapható eszközt, például egy monitort vagy kompresszort, PC-t.

Az anyagköltségeket a projekt megvalósulása alatt érdemes végig pontosan dokumentálni, fényképekkel és videófelvételekkel, hogy az elszámoláskor bizonyítható legyen, miért is semmisült meg 40 db teszt prototípus, hová lett 1000 liter gázolaj vagy sav.

BERUHÁZÁSI KÖLTSÉGEK

A pályázatban elszámolható eszközbeszerzés, kizárólag olyan műszaki berendezések, gépek beszerzése, melyek a K+F célt szolgálják, meglétük elengedhetetlen a megvalósításhoz. Ilyen lehet egy mikroszkóp vagy egy tesztek futtatására alkalmas erős számítógép.

Elszámolhatóak a pályázatban szerszámok is, de ezen költségtételek vonatkozásában nagyon fontos, hogy a költségvetésnek reálisnak és takarékosnak kell lennie. Nehezen indokolható például egy 40 milliós megmunkáló központ abban az esetben, ha csak 10 db tengelyt kell esztergálni. Ekkor mondhatja a bíráló, hogy rendelje meg a pályázó a 10 db tengelyt 500 000 Ft-ért és számolja el anyagköltségként.

K+F TEVÉKENYSÉGEK MEGHATÁROZÁSA

Korábbi cikkünkben írtunk már a kutatás fejlesztés és kísérleti fejlesztés közötti különbségről, de foglaljuk még egyszer össze a legfontosabb tudnivalókat:

A K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést

Az alapkutatás olyan elméleti és kísérleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.

Az ipari/alkalmazott kutatás lényegében kutatómunka, amely ugyan új tudás létrehozatalára irányul, mint egy alapkutatás, de jól meghatározható gyakorlati célja van. Ekkor a szervezet már számol azzal, hogy később milyen gyakorlati felhasználási lehetőségek adódnak. Jellemzően a fogyasztói igények fogják meghatározni az alkalmazott kutatások jellegét.

Míg az ipari kutatás fő tulajdonsága az új tudás létrehozása, addig a kísérleti fejlesztés a már meglévő tudásra támaszkodik, amely egyrészt származhat kutatásból, illetve a gyakorlatból. A kísérleti fejlesztéshez tartozhat az új vagy javított termékek, eljárások és szolgáltatások prototípusainak és kísérleti modelljeinek kidolgozása, illetve tényleges működési körülményeket reprezentáló környezetben történő tesztelése és jóváhagyása abban az esetben, ha e tevékenységek elsődleges célja a véglegesnek még nem tekinthető termék, eljárás vagy szolgáltatás továbbfejlesztése.

FOLYAMAT IS LEHET INNOVATÍV

Az innovációk tartalmát sokan szűkítik a műszaki újításokra, pedig ennél sokkal többet foglal magában. Az eljárás innováció (más néven folyamat innováció) új, vagy jelentősen megújított termelési vagy szállítási módszer megvalósítása. Magában foglalja a technikában, a berendezésekben, szoftverekben bekövetkező jelentős változtatásokat. A szolgáltatási szektor innovációit hosszú ideig nem jegyezték, ez a fogalom azonban lehetővé teszi az ilyen jellegű innovációk azonosítását is.

A módosított határidőknek köszönhetően szerencsére volt idejük a vállalkozóknak mérlegelniük a pályázatban rejlő lehetőségeket, kötelezettségeket és még azok sincsenek lemaradva, akik csak most döntenek a pályázat mellet, ugyanakkor éppen az eltolt határidők és felkészülési idő miatt vált biztossá, hogy az első értékelési határidő nagy valószínűséggel egyben az utolsó is lesz. Ha innovatív fejlesztésben gondolkodik, most kell pályáznia. Mi állunk ebben rendelkezésére, keressen bennünket bizalommal.